Hírek

Együtt szavalt a város

2015 március 16. (hétfő) 15:28

Az 1848-49-es forradalom és szabadságharcra emlékeztek március 15-én a bánhidai Szoborparkban.
 
Az ünnepi program térzenével indult Tatabánya Város Fúvószenekarának közreműködésével. A Himnusz eléneklése után közös verselésre invitálták a szervezők megjelenteket, csatlakozva a Honvédelmi Minisztérium felhívásához, s közösen szavalták el a forradalom himnuszát, Petőfi Sándor Nemzeti dalát.
 
Bankó Bianka, a Tatabányai Árpád Gimnázium diákjának éneke után a Tatabányai Bányász Táncegyüttes Márciusi Ifjak című koreográfiáját tekinthették meg az egybegyűltek.
 
Ezután Schmidt Csaba, Tatabánya polgármestere lépett a színpadra, hogy köszöntse az ünneplőket.
 
Schmidt Csaba beszédében párhuzamot vont az 1848/49-es és az 1956 szabadságharc és forradalom között. Míg az előbbi 1867-ben, a kiegyezéssel, addig az utóbbi 1990-ben ért révbe. Őseink áldozatvállalása segített abban, hogy 25 évvel ezelőtt a közös álmainkból és reményeinkből megszületett a szabad, független és demokratikus Magyarország. 
- 1990-ben ugyanúgy, ahogy 1867-ben is egy birodalomnak az összeomlása, gyengesége tette lehetővé azt, hogy úgymond véráldozatok nélkül szabadsághoz juthattunk, hogy ma már a magyar nemzet érdekeit szem előtt tartva dönthetünk a saját sorsunkról, még akkor is, hogy ha ez sokszor nehéz és konfliktusokkal is jár – hangsúlyozta a városvezető, majd hozzátette, ha nem vállaljuk a saját hitünket és nem vagyunk képesek keményen dolgozni az érdekeinkért, akkor nem is fogjuk tudni elérni az álmainkat.
 
 
- 1867-ben volt egy közös alap egy összetartó közösség, amelynek köszönhetően egy nagyon gyors fejlődést tudott elindulni, a 19. század vége az ország történelmének egyik legjobban fejlődő időszaka lett. Ugyanilyen lehetőségként éltük meg a rendszerváltást. Ám 1990-ben talán kicsit könnyedén jött a szabadság, sok volt a tévedés lehetősége és nem kaptuk meg azt a segítséget, amelyet a háború után Európa nyugati fele a magáénak tudhatott, ezért sokkal több nehézséggel kellett szembenéznünk. Ráadásul nem is volt meg az a közös alap, amelyre építhettünk volna, hiszen sokan a szerencsét keresték, sokan pedig úgy gondolták, hogy könnyedén lehet majd meggazdagodni és már nem a kemény munkának van becsülete – mondta Schmidt Csaba.
 
- Mi itt Tatabányán azért tudtunk a rendszerváltás után is sikeresek lenni, mert továbbra is a kemény munkában hittünk. Abban a kemény munkában, amire elődeink ezt a várost felépítették. Amikor 1990-ben a nehézipar összeomlásával nehézségek elé nézett a város, akkor is azt mondtuk, hogy mi nem szerencselovagok szeretnénk lenni itt az Által-ér völgyében, hanem a kemény munkára kívánjuk építeni a jövőnket. Ennek gyümölcseként, összefogással sikerült azt a 17.000 munkahelyet pótolnunk, amelyek a bánya bezárásával szűntek meg, és ismét felépítettük a város gazdaságát.
 
A polgármester végül hangsúlyozta, nagyon fontos lenne, hogy ne csak akkor fogjanak össze a magyar emberek, amikor baj van, hanem akkor is, amikor nincs fenyegető veszedelem, de meg kell valósítani egy közös álmot, például a sikeres Magyarországot. - Ha majd ilyen célok mellett is össze tudunk fogni, akkor leszünk mindannyian igazán sikeresek! – zárta gondolatait.
 
Petőfi Sándor: Magyar vagyok című költeményét Maróti Attila, a Jászai Mari Színház színművésze mondta el, ezt követően a Magyar Honvédség 25. Klapka György Lövészdandár katonái tartottak ünnepélyes őrségváltást az emlékműnél. 
A város vezetőinek és a megjelent szervezetek képviselőinek koszorúit a Váci Huszár és Nemzetőr Bandérium hagyományőrző huszárai helyezték el.
 
Molnos Barbara korondi diák Petőfi Sándor: Föltámadott a tenger című versét szavalta el, a megemlékezést ünnepi sortűz és a Szózat zárta.
 
Az ünnepség ideje alatt korhű ruhákba öltözött szereplők idézték meg a XIX. századot.
 
Oszd meg ezt az írást: Facebook Google Bookmarks Iwiwes megosztásEszközök: PDFNyomtatEmail