Hírek

„Szentéllyé” változott a Kortárs Galéria

2015 február 08. (vasárnap) 13:05

Hager Ritta, a Nemzet Művésze, Kossuth-díjas iparművész, textiltervező és gobelinművész „Hit és remény” című kiállítását Schmidt Csaba polgármester nyitotta meg a Vértes Agorájában.
 
A 2015. március 5-ig a Kortárs Galériában megtekinthető tárlat hangulatát Gelley Kristóf, Gelley Áron és Gelley Botond, a művész unokái alapozták meg zenés műsorukkal, majd Dr. Varga Lajos váci segédpüspök és P. Szabó Ernő művészettörténész köszöntötte a művésznőt és az egybegyűlteket.
 
Hager Ritta Henriette 1931. február 20-án született Budapesten Hager Otto és Heinrich Ludovika házasságából született. Felsőfokú tanulmányokat az Országos Magyar Iparművészeti Iskola textil szakán végzett (1949), ahol Molnár Béla volt a mestere. Pályakezdő éveiben az Operaház kosztümfestőjeként működött, 1951-ben kitelepítették, majd 1954-58 között a Textilfestő Iparművészek Alkotóközösségében dolgozott, később az Iparművészeti Vállalat tervezője, kivitelezője volt (1958-68). 1968 óta szabadfoglalkozású textilművész.
 
1991-1997 között tagja volt az UNESCO kulturális albizottságának, 1993-ban beválasztották a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia rendes tagjai sorába. A rendszerváltás után számos egyesületben működik (Keresztény Értelmiségiek Szövetségének egyik alapító tagja, Kulturális Alapítvány a Textilművészetért, Magyar Kárpitművészek Egyesülete, „Olajág” Keresztény Művészeti Társaság, Verőcei Műhely Művészeti Egyesület (egyik alapító tagja, 2000), a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja (2007-től).
 
Falikárpitjain, szőnyegjein és minitextiljein spirituális és szakrális témákat dolgoz fel meleg színekkel (barna, rozsdabarna, vajszín, mélybordó, arany), a fényhatások hangsúlyozásával, változatos anyagokból és egyéni szövési technikákkal. Alkotásai nyugalmat, erőt és harmóniát sugároznak. Magyarországon és külföldön is kapott állami és egyházi megrendeléseket középületek, templomok enteriőrjeinek díszítésére, ebben az értelemben számos köztéri alkotása is van. Fő műve a Gondolkodószék, amely nagyméretű juta objekt.
 
Hager Ritta fontos helyet foglal el a magyar textilművészet 1960-as évek végén, 1970-es évek elején megkezdődő megújulási folyamatában, amikor is a művészek erőfeszítéseket tettek a textilművészet képzőművészeti rangra való emelésére. Az 1970-től megrendezett szombathelyi textilbiennálékon sorra tűntek fel a síkból kilépő, absztrakt, plasztikus művek, melyekben egyre inkább tért hódított a spiritualitás eszméje. Az 1980-as évektől Hager Ritta egyre inkább karakteresebben fogalmazta meg egyéniségét, spirituális világnézetét. Bonyolult technikával készült művein a szövött fonalak sorából felsejlő árnyak, színek és formák belső megfigyelésre ösztönzik a szemlélőt, hogy rátaláljon a láthatatlan gondolatra, belső békéjére, önmagára.
 
A „létező szocializmus” éveiben, a három T korában az eleinte tiltott, majd tűrt kategóriába besorolt művésznek 1988-ban sikerült kiállítani azokat a műveket, amelynek pályája későbbi alakulásában komoly következményei lettek. Michael Marsch német domonkos rendi szerzetes, pszichoterapeuta meghívta kiállítani Heiligkreuztalba, s a tíz műnek, amelyet sikerült bemutatnia, igen jótékony hatása volt a pszichés betegekre. Ott látta a kárpitokat Christine von Kalckreuth grófnő, művészettörténész, aki ahhoz a társasághoz tartozott, amely a berlini Brandenburgi kapu Csend termét létrehozta. Eredetileg az Éjszakát akarták a teremben elhelyezni, végül az 1994-ben létrehozott Csend termében a Sugárzó csend című, plasztikus felvetésű gobelin kapott helyet, amely elhelyezése óta sok százezer, a világ minden részéből érkezett látogatót ösztönzött elmélyülésre, saját életén és a világ dolgain való elgondolkodásra.
 
Hager Rittára még a hetvenes években egy Szekszárd környékén látott népi textília, egy gyönyörű halotti lepel gyakorolt döntő hatást. Hazatérve elkezdte próbálgatni azt a csomózott technikát, amelyet látott, így születtek meg a csomózott tértextilek, amelyeket 1977-ben mutatott be a Dorottya Galériában. De a néhány bognyi méret hamar megváltozott, néhány textil óriási méretűvé nőtt.
 
A hetvenes évek alkotásai ezek, a „kísérleti textil” nagy korszakának az alkotásai. A nyolcvanas években Hager Ritta egy lengyelországi művésztelepen szerzett inspirációk hatására plasztikus felvetésű, természetes szálakkal szőtt gobelineket szőtt. Részt vett a nagyméretű közös mű, a Kárpit határok nélkül megszövésében is, amelyért nagydíjat kaptak a szombathelyi biennálén 2000-ben. Azután jött a Szent István, a korábbinál is monumentálisabb gobelin, ez a munka hozta össze a Kárpitművészek Egyesületét. Úgy véli, ezekkel a nagy művekkel a magyar textilművészet valóban beérett, újra összekötődnek a fonalak, amelyek majdnem száz évvel ezelőtt, a 20. század első évtizedeinek a végén, a gödöllői szövőiskola hanyatlásával elszakadtak.
 
Oszd meg ezt az írást: Facebook Google Bookmarks Iwiwes megosztásEszközök: PDFNyomtatEmail