Hírek

A Nemzeti Összetartozás Napja

2014 június 05. (csütörtök) 09:34

Aki magyarnak született, maradhasson magyar a szülőföldjén is, akkor is, ha az a szülőföld már nem Magyarországon van - hangsúlyozta a Nemzeti Összetartozás Napjának városi ünnepségén Schmidt Csaba polgármester. Az 1920-as trianoni békeszerződés aláírásának 94. évfordulójára emlékezők az Életfa szobornál gyűltek össze, ahol Nagy László prépost, bánhidai plébános közös imát mondott a jelenlévőkkel a trianoni döntésre emlékezve.

Schmidt Csaba kiemelte: a trianoni békediktátummal Magyarország elvesztette területének kétharmad részét, a Trianon előtti Magyarország 18 264 533 lakosából pedig az 1920-a népszámlálási adatok alapján 7 980 143 maradt magyar állampolgár. A Kárpát-medencei magyarság 32,5 százaléka, tehát minden harmadik magyar került a trianoni határokon túlra, kényszerült kisebbségi létbe. Egy nemzet, egy ország traumájának számai ezek, melyek már vérrel, könnyel és verítékkel íródtak be abba a sorskönyvbe. A mai ember, a fiatalok számára szinte elképzelhetetlen, mit hozott magával ez a ránk kényszerített békediktátum. Mit jelent az, hogy egyik nap még magyar állampolgárként hajtja valaki álomra a fejét, s másnap reggel, mikor felébred, már másik országhoz tartozik, mindenféle magyarázat nélkül, vagy hamis magyarázatok okán. És a fizikai valóságon túl, mit jelent lelkileg, a közösség tudatában milyen lenyomatokat hagy, milyen óriási károkat tud okozni. Hadd idézzem most egy másik irodalmi óriás, Móricz Zsigmond szavait is: „ A magyarság a történelem folyamán öt krisztusi sebet kapott: Muhi, Mohács, Kismajtény,  Világos és Trianon. Ez az öt seb nem a kiválasztottság isteni szimbóluma volt, hanem valóságos öt halálos szúrás, mindenik elég arra, hogy egy faj elvérezzen bele, hacsak az életereje nem olyan roppant szívós, hogy kiheverje…” Elmondhatjuk, hogy Trianonnal a magyar léleknek, összetartozásnak is határt szerettek volna szabni a győztes hatalmak, de van, aminek nem lehet. A magyar lélek átível országokon, kontinenseken, a magyar lélek összetart és gyógyít. A békediktátum utáni esztendőkben az ország vezetőinek legfontosabb feladata az volt, hogy újradefiniálják, újrafogalmazzák az országot. Nemcsak a közigazgatásilag kellett újrafogalmazni mindent, hanem pszichikailag, lelkileg kellett felépíteni egy országot, az elcsatolt területeken élőknek pedig a legfontosabbat: reményt adni. Sikerült. A magyarság nem esett szét, nem vérzett el, mint ahogy remélték sokan. Ki tudja hányadszor szegte fel fejét, és nézett bele a világ szemébe, teremtő daccal, egyenes gerinccel. A negyven éves kommunista uralom persze tabut csinált a trianoni tragédiából is, nem lehetett beszélni róla, nem hagytak teret a feldolgozására. Féltek, félhettek is. A rendszerváltozás a szabadságot hozta meg nekünk, és a lehetőséget, hogy szembenézzünk nemzeti traumáinkkal, tragédiánkkal. Ennek fontos állomása volt, hogy a trianoni tragédiára emlékezve június negyedikét magyar országgyűlés 2010-ben a Nemzeti összetartozás napjává nyilvánította. Hosszú idő óta ez az egyik legfontosabb kinyilatkozatása volt az államnak. Aki magyarnak született, maradhasson magyar a szülőföldjén is, akkor is, ha az a szülőföld már nem Magyarországon van. Ez egy igazi nemes, európai gondolat, ezért is hiszem, hogy a nemzeti összetartozás napja a valódi európaiság és az empátia napja is egyben. A nemzetek Európáját is vizionálja, ahol a határok összekötnek, és nem szétválasztanak. A mai napon azokkal együtt ünneplünk, akik a hátarainkon túl is megőrizték nyelvünket, ápolták kultúránkat, nem hagyták elveszni hagyományainkat. Akik megértették az üzenetet, hogy semmilyen körülmények között nem engedhetünk magyarságunkból, és igenis létezik az a láthatatlan kötelék, ami összetart bennünket, bárhol is éljünk a világban. De ezt a lelki köteléket ápolni, erősíteni kell, hiszen csak erős, edzett lélekkel tudjuk megoldani az előttünk álló legnehezebb feladatokat. Tatabánya városának, az itt élő embereknek mindig is fontos volt, hogy folyamatosan ápolják a kapcsolatot más országokban élő nemzettársainkkal, hogy segítsék és megértsék őket. Ennek a közös magyar tudatnak a jelképe a Turul-szobor mellett a Magyar Életfa szobra is, mely többrétegű bonyolult metaforikájával emlékeztet minket történelmünkre, benne Trianonra is.

Az ünnepi műsorban fellépett a Komáromi Feszty Táncegyüttes, a Bányász Táncegyüttes, az Árpád Gimnázium Kórusa és a Bárdos Lajos Vegyeskórus, valamint Sunyovszki Márton, az Árpád Gimnázium diákja.

 
Oszd meg ezt az írást: Facebook Google Bookmarks Iwiwes megosztásEszközök: PDFNyomtatEmail