Hírek

Átadták a Solymos Mihály díjat

2013 augusztus 31. (szombat) 21:37

A Bányásznapok elengedhetetlen részeként, szombat délután virágokat helyeztek el a Kegyeleti Emlékhelynél a hős bányászokra emlékezve egykori társaik, városunk vezetőivel. Innen a Bányász Fúvószenekar kíséretében, a mazsorettekkel élükön, közösen sétáltak fel a 25 éves Ipari Skanzenhez, ahol Schmidt Csaba polgármester átadta a Solymos Mihály díjat, amellyel Tatabánya városa minden évben a bányászhagyományok megőrzéséért dolgozó polgárok, közösségek kiemelkedő munkáját kívánja elismerni.

 A Faléz előtt tartott ünnepi köszöntőjében Schmidt Csaba szólt arról a hatalmas feladatról, melyet a bánya magára vállalt nem csak a felszín alatt, hanem a felszín felett is. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy a bányászlakásokon kívül, iskolákat, kulturális létesítményeket is kiépítettek, és ezáltal lehetővé tették Tatabánya város megalakulását – fogalmazott a városvezető. Huszonöt évvel ezelőtt született a gondolat, miszerint létre kell hozni egy helyet, ahol bemutathatjuk, nem csak fényképekkel és ábrákkal, hanem eszközökkel, vagy akár egy járható vágattal mindazt, ahogyan akkor éltek, dolgoztak a bányászok. Fűrészné Molnár Anikó nem csak megálmodta ezt a helyet, de hosszú évtizedeken át dolgozott is azon, hogy élhető legyen és büszke lehessen városunk arra, hogy működik egy ilyen Skanzen nálunk – hallhattuk Schmidt Csabától, aki azt is elmondta: további fejlesztések előtt áll a létesítmény, melyhez már kijelölték a területet. Az ünnepi beszédet követően a Solymos Mihály díj átadására került sor, melyet idén Szikrai Miklós kapott, aki szellemiségéből, elhivatottságából, ötletgazdagságából és vele született vezetői képességéből adódóan Tatabánya városnak, az itt élő embereknek maradandót teremtett. A Solymos Mihály díj átadását követően, Fűrészné Molnár Anikó is kapott ajándékot a polgármestertől, ezzel is megköszönve 40 éves munkáját, melyet városunkban végzett muzeológusként, valamint Pál Gabriella, a Tatabányai Múzeum igazgatónője, egy plakettet vehetett át Schmidt Csabától, az általa irányított intézmény 25 éves fennállásának emlékére. A díjak átadása után nyílt meg a Kiss Vendel által rendezett kiállítás a helyszínen, amely a múzeum saját, és a helyi bányászoktól kapott fokosait mutatja be. Ezt követően a jubiláló intézményben Bencsik János beszélgetett a Skanzen alapítóival, többek között arról is, hogyan tudott megvalósulni a skanzen. Fény derült sok „kulisszatitokra” is, és többször elhangzott, miszerint hatalmas összefogásnak köszönhetően, egy olyan találkozó hely jött létre, ami nem csak a hagyományőrzésről szól.

Szikrai Miklós, 1940. december 20-án Pencen született. Hat gyermekes szülei a falu, tanító házaspárja voltak. Iskoláit a soproni Széchenyi Gimnáziumban „kitűnő” érettségi, a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen „jó” diplomavédési minősítéssel abszolválta. 1964-tól 1997-ig a tatabányai bányászokkal mindig azonos volt a munkaadója. Ezen időszak alatt átlagosan 10 000 embert foglalkoztató- várost alapító- nagyvállalat bányászati fejlődésének minden szakaszában aktívan részt vett. Már diplomatervében a tatabányai szénmedencében történő bányászat élettartamának megnövelésére törekedett. Kidolgozta a függőleges-, illetve lejtős aknák pillérein lekötött ásványvagyon kitermelésének lehetőségét, a különböző bányatelkek fő bányatérségeinek összekötéseivel történő rekonstrukciós terveket. A Mányi Bányaüzem felelős műszaki vezetőjeként levezényelte a Mány I/a akna feltárását a termelésbe lépésig, 16 évvel meghosszabbítva ezzel a tatabányai bányászkodást. A Vállalat műszaki vezérigazgató helyetteseként irányította a Zsigmond akna vállalati beruházásként való létesítését, mellyel az akkori elbírálási környezetben gazdaságtalanná minősített Nagyegyházi Bányaüzem bezárásakor, az ott dolgozó tatabányai embereknek váltó bányaüzemet, munkahelyet sikerült teremteni. A Tatabányai Bányák Vállalat utolsó kinevezett vezérigazgatója volt. Aktív kosárlabdázóként érkezett Tatabányára. Játékosként juttatta fel csapatát az NB II- be, ahol 2 éven keresztül, megszűnéséig, a TB SC játékos-edzője volt. Ötletgazdája és alapítója volt a Tatabányai Bridzs Egyesületnek. Szakosztály elnöke volt a TBSC vívó szakosztályának. Hozzájárult a hat olimpiai aranyérmes tanítványt nevelő, legendás Vas Imre mesteredző Tatabányára szerződtetéséhez, melynek eredményeképpen csak az iparáról híres városban született versenyzőkből az ország legerősebb párbajtőr csapata nőtte ki magát. A bányászhagyományok tekintetében ötlet gazdája volt a selmeci hagyományok alapján tartott szakestélyek addig csak szigorúan egyetemi körökben való műveléseinek a szakma gyakorlati helyszínére való kiterjesztésének. Az országban először- az ipari vállalatoknál- Tatabányán volt szakestély, melynek évtizedekig fő szervezője, rendszeres tisztségviselője, elnöke volt. Ötletgazdája és aktív vezetője a bányászati rendezvénysorozatot lezáró szalamandernek. Alapítója volt A Tatabányai Bányász Hagyományokért Alapítványnak. Javaslataival, ötleteivel jelenleg is részt vesz annak munkájában.

 
Oszd meg ezt az írást: Facebook Google Bookmarks Iwiwes megosztásEszközök: PDFNyomtatEmail