Hírek

Kettős születésnap az ESZI-ben

2013 augusztus 16. (péntek) 05:49

Két szépkorút, Komocsár Mártonnét és Lévai Jánosnét 90. születésnapján köszöntötte Schmidt Csaba polgármester. A városvezető mindkét ünnepeltnek megköszönte, hogy hozzájárultak a város fejlődéséhez, és ahogy fogalmazott: sokáig ők alakították a várost, most a város feladata, hogy élhetőbbé, szebbé tegye mindennapjaikat.

Valami jó lehetett 1923-ban a felsőgallai levegőben, amikor mindkét ünnepelt született – fogalmazott a városvezető, aki a csokrok mellett, ajándékcsomagokkal, és emléklapokkal is köszöntötte a szépkorúakat.

Komocsár Mártonné, Ilona néni munkáscsaládból származik, kilenc testvére közül már egy sem él. 1950-től 55 éves koráig a Cementgyárban dolgozott, ’53-ban ment férjhez és hamarosan fiúk született. Hatos telepen majd Kertvárosban laktak, a nyugdíjas éveiben unokáit gondozta, idős szüleit látta el és szabadidejében kertészkedett. Beteg férjét egy évtizedig, haláláig ápolta, majd Ilona néni is lebetegedett. Egészségi állapota meggyengült, így 2007-ben a család tanácsára bekerült a Szent Teréz Idősek Otthonába. Élete tartalmas és színes volt, sok értékes emléket őriz belőle.  Önállóan, ám segédeszközzel közlekedik, családja rendszeresen látogatja és az ünnepeket szeretteinek körében tölti. Sokat sétál az udvaron, a közösségi rendezvényeken szívesen vesz részt, kedvenc időtöltése az olvasás és egyéb kreatív tevékenységek, az otthon dalkörének és kultúrcsoportjának aktív tagja.

Lévai Jánosné, Marika néni második gyermekként látta meg a napvilágot. Édesapja bányamentő volt, édesanyja háztartásbeliként gondoskodott az otthon melegéről. A hat elemit követően otthon és napszámban dolgozott, 1942-től a kórházban, majd a Mezőkernél kapott munkát, később a Hatos telepi rendelőben látta el feladatát. Első házasságából két leánygyermeke született, második férjével pedig 26 évig éltek együtt. 1978-tól nyugdíjas és az egészégi állapotának gyengülése miatt, a kórházi kezeléseket követően 2007-től az otthon lakója. Az évek alatt beilleszkedett a közösségbe, csendes, nyugodt, toleráns, szereti a lakótársakat és szívesen idézi vissza a régi szép időket. Nagy öröm számára az unokák, dédunokák látogatása, akik megszépítik mindennapjait.

 
Oszd meg ezt az írást: Facebook Google Bookmarks Iwiwes megosztásEszközök: PDFNyomtatEmail